" A fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és a lélek állapota:
Az akarat - és a képzelõerõ, az érzelmek intenzitása,
a jókedv és a kalandvágy gyõzelme a lustaságon.
Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeirõl.
Az évek múlásával ráncossá lesz az arcod, de ha kialszik benned
a lelkesedés, akkor lelked ráncosodik meg.
Gondok, kétségek, az önbizalom hiánya, reménytelenség:
mind hosszú évek, melyek nem csak a testet húzzák le a föld porába,
hanem a lelket is. Az ember - akár tizenhat éves, akár
hatvanhat- csodára szomjazik,
elámul a csillagok örökkévalóságán, a dolgok szépségén;
nem fél a kockázattól; gyermeki kíváncsisággal várja, mi lesz holnap,
szabadon örül mindennek. Olyan fiatal vagy, mint a reményeid,
olyan öreg, mint a kétségeid.
Olyan fiatal, mint önbizalmad, olyan öreg, mint a félelmed.
Fiatal, mint a hited, öreg, mint a csüggedésed.
Fiatal vagy, amíg befogadod a szépség, az öröm, a merészség,
a nagyság- az Ember, a Föld, a Végtelenség hírnökeit.

Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod,
hogy a pesszimizmus és a cinizmus
megdermessze a szívedet."

Albert Schweitzer